Darbuka története egészen az egyiptomi középkorig terjed, és különböző formájú és méretű. Ez nagyon gyakori Anatóliában, Mezopotámiában, az arab országokban és Észak-Afrikában. Széles körben hallják, hogy a török ​​népzene más hangszerek vagy solo mellett, és a közelmúltban is fontos instrumentumként elismerték a török ​​klasszikus zene területén. Ennek a kéziszerszámnak különböző nevei vannak különböző régiókban, például „dümbek”, „dümbelek”, „tömbek”, de eredeti neve „dümbelek” valójában egy arab név, amely eredetileg „sztrájkot” jelent.

A fal egy ütőeszköz, amelynek serlege alakú. Középpont szűkül, a másik végén pedig kibővül. A műszer feje szélesebb, mint a másik vége. A hagyományos műzárak juh-, kecske- és halbőrrel rendelkeznek a jó minőségű hangzásért, bár a kortársaknak kémiai bőrük van, az úgynevezett „üvegbőr”. Ez megakadályozza, hogy a darbuka felbukkanjon vagy elszakadjon, hogy hosszabb élettartama legyen. A hagyományos műruházat kovácsolt rézből készültek, de manapság az öntési technikát használják a jobb hangzáshoz. A takarmányozás bevonása bizonyos típusokon díszítésre használható.

A Darbukat ülő helyzetben vagy hevederekkel állva játsszák. A játékosok karja alatt helyezkedik el, a műszer feje térdre mutatva. Lehet játszani állva is, hogy a játékos táncolhasson vagy járhasson játék közben. A játékos egyszerűen a kezével tudja lejátszani. Noha stílusai és ritmusai eltérőek, meglehetősen könnyű játszani. Játékos hangjának köszönhetően széles körben használják esküvőkön vagy szórakoztató célokra.